Minden váltás nehéz, főleg ha a jól megszokott, az évek alatt alaposan beidegződött szokásainkon kell változtatni. Mostani cikkünkben megmutatjuk, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki úgy dönt: Windowsról áttér a macOS használatára.

Mindenekelőtt leszögeznénk, hogy még véletlenül sem szeretnénk semmiféle vallásháborút indítani a két operációs rendszer felhasználótáborai között. A gyűjtés nem arról szól, hogy melyik platform a jobb/okosabb/szebb hanem arról, hogy milyen furcsaságokkal fog találkozni az, aki a Microsoft rendszeréről kanyarodik át az Apple-ére. Mert hogy bőven lesz mit megszokni. Ismerősi körömben többen is váltottak az elmúlt időben, leginkább az ő tapasztalataikból (na meg persze a sajátomból) készült most ez a válogatás.

Összességébe véve két nagyobb csoportra bonthatnám az áttérőket. Vannak azok, akik könnyen felveszik a ritmust, és pár nap alatt ráéreznek arra, hogy mit és hogyan kell csinálni. Értelem szerűen nekik lesz egyszerűbb dolgok. Vannak viszont azok, akik vért izzadnak mire megszoknak egy-egy furcsaságot. Általában ők az egykori Windows-os professzionális felhasználók, akiknek a kisujjában volt a rendszer minden trükkje, tudták mit és hol találhatnak meg a leggyorsabban, és ennek megfelelően legtöbbször már hosszú évek, évtizedek óta használják az Ablakokat ©. Na ők lesznek azok, akik pár hétig bőszen fogják szidni az Apple-t, a MacBook-ot, Steve Jobs-ot, és minden előbb felsorolt családfáját nagyjából a 16. századik visszamenőleg.

Van egy gyakori, mentalitásbeli „hiba”, amivel találkozhatunk a váltók körében. Sokszor úgy akarják használni a macOS-t, mintha az egy kicsit máshogy kinéző Windows lenne. Ugyanazokat a programokat, ugyanazokat a munkafolyamatokat keresik, mint amiket már megszoktak. Ezt nem szabad. A legfontosabb jótanács: ne menj szembe az árral, ne akard úgy használni a Mac-ed, mint a Windowsos géped, mert abból csak bajok, zavarok, idegeskedés, sírás, és rosszabb esetben egy földhöz vágott gép fog születni. Go with the flow! Na meg persze készülj fel a következőkre:

1.) Minden máshol lesz

De tényleg minden. Be akarod zárni az alkalmazást? Há! Ne ott keresd, hanem a bal oldalon. Lementettél egy fájlt az asztalra? Rossz az irány barátom, a macOS jobbról rendez balra, nem fordítva. Arról már nem is beszélve, hogy az alkalmazások menüi (File, Edit, View, stb.) minden esetben a kijelző tetején található Menu Barba épülnek bele (ezzel a fogalommal sem találkoztál még korábban, igaz?), nem az egyes ablakokba. A listát még folytathatnánk sok egyébbel, de szerintem már sejted a lényeget: kelleni fog egy kis idő mire mindent elsőre megtalálsz majd.

2.) Alkalmazások telepítése/törlése

Nekem speciel ez lett az egyik kedvenc újdonságom a váltást követően, annak ellenére is, hogy mire rájöttem, miként működik, nem egy „how to install applications on a mac” google keresésen mentem keresztül. De nem azért mert annyira bonyolult lenne a folyamat, épp ellenkezőleg: már-már gyanúsan egyszerű. A legtöbb esetben letöltesz egy furcsa, DMG végzősű fájlt, ami „mountolás” (duplakatt) után gyakorlatilag olyan lesz mint egy pendrive-on található mappa. Ebben megtalálod az app ikonját, amit csak át kell húznod az Alkalmazások mappába. Ennyi volt, csókolom.

Ha pedig törölni akarsz valamit, akkor szintén elnavigálsz az Alkalmazások mappába, majd egyszerűen áthúzod a kukába a nem kívánt app ikonját. Ez tényleg nehezen lehetne még egyszerűbb. Pro tipp: haladó felhasználóknak érdemes letölteni az AppCleaner nevezetű kis programot, ami segít eltávolítani a törölt apphoz tartozó egyéb mappákat is, hogy azok ne szemeteljék tele a rendszert.

3.) Touchpadnek van értelme

Ez nyilván elsősorban a jövendőbeli MacBook tulajokat érinti majd, de iMac-hez is vásárolhatunk Magic Trackpadet, ha megtetszene a dolog. A legtöbb Windowsról érkező ismerősöm úgy kapaszkodott az egerébe, mintha legalább az élete, de inkább a világ sorsa múlna azon. Mintha enélkül a gép irányíthatatlan lenne, ami lehet, hogy a PC-kre még igaz is, de Mac-en biztosan nem. Van nekünk ugyanis egy kiváló beépített tapipadunk, amivel gyakorlatilag minden műveletet precízen és gyorsan hajthatunk végre. Olyannyira, hogy kis idő után már az egérrel fogod magad sután érezni.

Érdemes már a tanulási fázis legelején ellátogatnunk a Rendszerbeállítások/Trackpad menüjébe, ahol kis rövid videókkal illusztrálva minden képességről tájékoztatást kapunk. Az érintőpaddal lapozhatunk a teljesképernyős alkalmazások között, görgethetünk, drag-and-dropolhatunk, természetesen a jobb és bal klikk sem jelent akadályt, és még rengeteg egyéb funkció áll rendelkezésünkre. Mindezt hihetetlenül intuitívan, könnyedén. Ha egyvalamit kéne mondanom, ami rettenetesen hiányozna, ha visszakényszerülnék egy Windows-os laptop elé, akkor biztosan a Trackpad hiánya lenne az. Érdemes tehát kihasználni a tudását.

4.) A gyári alkalmazások működnek

Akármilyen triviális dolog ez, mégis az újdonság erejével hatott a legtöbb váltónak. Ugyanis hogy néz ki egy Windows telepítés? Felteszed a rendszert, majd azon nyomban letöltesz egy csomó alkalmazást ahhoz, hogy legalább a fájlokat kezelni tudd. Meg akarsz nyitni egy PDF-et? Irány az Adobe Reader. Ki akarsz csomagolni egy archívumot? Hello, WinRar. És akkor még meg sem említettük, hogy mi van akkor, ha valami minimalista képszerkesztőre vágysz, normálisan akarsz zenét hallgatni (a Windows Media Playert nem vagyok hajlandó normálisnak nevezni), vagy esetleg magad írnád meg a csengőhangod.

Ezekre a célokra (is) a Mac-en egy rakat program áll rendelkezésedre, amik vannak annyira jók, hogy átlagos igények mellet ne kelljen/ne akard azonnal lecserélni őket. Kinyitod a géped, és tökéletesen tudod használni. Szinte mindent meg tudsz alapból nyitni és így tovább. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy próbálja végig ezeket az alkalmazásokat, és csak akkor töltsön le ugyanarra a funkcióra másikat, ha biztos benne, hogy több tudás fog kelleni.

5.) Bezár az ökoszisztéma

Veterán Mac-esek zsebében a fentieket olvasván biztosan kinyílt kicsit a bicska – teszem hozzá joggal, hiszen azért közel sem tökéletes a macOS sem. Az Apple ugyanis abból indul ki, hogy mindenki a világon Macet használ. Ez pedig egy ordas nagy fantazmagória, aminek semmi köze nincs a valósághoz. Persze a cél nyilván az, hogy a cég a saját megoldásaira kényszerítse rá az embereket, csak ez egyszerűen nem így működik.

Szóval ne lepődj majd meg, ha egy kollégád megkér, hogy a külső, NTFS-re formázott merevlemezére másold fel a céges buli képeit, akkor nem leszel rá képes gyárilag. Vagy ha a gondosan összegyűjtött FLAC zenéidet hallgatnád meg, de egy alapprogram se képes azokat lejátszani. Vagy ha szeretnél egy valamirevaló magyar helyesírás ellenőrzőt, hogy legalább az elgépelésedet észrevedd.

A fentiek egyike sem képezi a rendszer alaptartozékát, amiért igazán kár, hiszen külső alkalmazások úgy ahogy, de mindent tudnak orvosolni. Jó lenne, ha nem kéne ezekért az AppStore-ba rohanni, rosszabb esetben még fizetni is.

6.) Nem kell állandóan kikapcsolni

Amikor még Windowst használtam, akármilyen jó laptopom is volt, a napi rutin valahogy így nézett ki: reggel bekapcsolás, napközben megy, ha elmegyek valahova altatás/hibernálás, este kikapcsolás. Nem mondom, hogy ez túl sok időt rabolt volna el az életemből, de nem mindig volt kényelmes. Ráadásul szükség is volt rá, hiszen ha nem indítottam újra bizonyos időközönként a gépet, akkor a Windows elég furcsa hibajelenségeket tudott produkálni.

A MacBookokat viszont tényleg szinte soha nem kell kikapcsolni. Reggel felhajtod, két másodperc múlva már dolgozol is, este lehajtod, alszik. Ez persze minden jobbféle SSD-vel ellátott laptopon hasonló, azzal a különbséggel, hogy a macOS nem gárgyul meg pár nap alatt. Nagyjából havonta szokott elérkezni az a pont, amikor jobbnak látom, ha adok neki egy újraindítást.

7.) Ingyen van az oprendszer, és a frissítések

Igaz, a Windows 10 (ha akartad, ha nem) ingyen is ráérőszakolta magát a gépedre, de a korábbi verziókkal ez nem így volt. És hát lássuk be, azért nagyon sokan voltak azok, akik emiatt torrentoldalakon kötöttek ki, ahol a mindenféle kiokosított szoftverekre, keygenekre, aktiváló eszközökre, és társaikra vadásztak. Ez, azon kívül, hogy illegális volt, még macerás is, nem beszélve arról, hogy sokan ilyenkor tették fel a gépükre az első vírust. Pláne ha az ember még szöveget is szeretett volna szerkeszteni, ne adj Isten Microsoft Office-szal.

Ezzel szemben a macOS minden frissítése ingyen és bérmentve érkezik a felhasználóknak, ami azt is jelenti, hogy semmi erőfeszítésbe nem kerül up to date tartani az oprendszert, elég rányomni a megfelelő gombra. Ja, és majd elfelejtettem: nincsenek bizonyos időközönként automatikus újraindulások, „Kérjük ne kapcsolja ki a számítógépet, 2341 frissítésből 2 telepítve” üzenetek és társai. Ha elérkezettnek láttuk az időt, lefuttatjuk a frissítést, csinálunk egy kávét, várunk 15 percet és már kész is, megy minden magától.

8.) Ablakkezelés

Belegondolni se merek, hogy a váltás után hányszor húztam neki a kijelző szélére az alkalmazások ablakait, hogy azt teljesképernyőre, vagy a kijelző jobb/bal oldalára méretezzem. A Windowsban ugyebár ennyit kell tenni az ablakkezeléshez, de Mac-en nem lesz ilyen egyszerű a dolgunk. Itt ugyanis lényegében két állapota lehet egy ablaknak: teljesképernyő, és nem teljesképernyő. Slussz.

Ha valamibe elmélyedsz, akkor tedd ki full screenre, ha pedig csak rövid ideig használod, akkor ott vannak a kis ablakok. Ezzel nincs is baj, egészen addig, amíg fájlokat akarsz mozgatni egyik mappából a másikba, több alkalmazás között váltanál a lehető leggyorsabban úgy, hogy közben látod is mi történik az ablakokban stb.

Már-már kezdtem beletörődni hogy ilyenkor kézzel kell majd méretezgetnem, amikor rábukkantam a Spectacle nevezetű kiváló kis alkalmazásba. Az app teljesen minimál, miután bekonfiguráltuk azt se látjuk, hogy működik. Pedig nagyon is működik: visszaadja a kontrollt az ablakok felett, még ha nem is olyan kényelmesen, mint azt a Windowsban megszokhattuk.

Billentyűkombinációkhoz rendelhetünk bizonyos parancsokat, amiket ha sikerül megtanulnunk, akkor minden helyzetben elsüthetünk. Egyik kedvencem a középre rendezés, mivel megőrülök attól, hogy a Finder ablakok mindig ott nyílnak meg, ahol utoljára bezártuk őket. Viszont így egy gombnyomásra pontosan a kijelző közepére varázsolhatunk bármilyen appot.

9.) Nem kell vírusírtás

Az alcím magáért beszél: tényleg nem kell. Ennek miértjeiről korábban már értekeztünk egy sort. A lényeg nagyjából ez:

Biztosan közrejátszik az, hogy a Mac-ek elterjedtsége százalékosan még mindig elég alacsony, főleg kishazánkban, így nem feltétlenül éri meg erre a relatív kevés felhasználóra targetálni a malwereket. Másrészről az informatikai alapértelmezett operációs rendszer továbbra is a Windows. Ez van a nagymamának, az iskolában, rengeteg cégben stb. Éppen emiatt aránylag sok a “naiv” felhasználó, akikre rengeteg – főleg trójai – vírus alapoz. Nekik nem feltétlenül gyanúsak a spam e-mailek, elhiszik, hogy tényleg ők a 100 000. látogatók és rákattintanak a nyeremény átvételére, és nem tudják megkülönböztetni, melyik a megbízható, és melyik a fenyegetettségeket rejtő oldal. Emiatt arányosan sokkal többen eshetnek áldozatul valamilyen támadásnak.

Röviden: nem kell letöltened semmilyen vírusírtó szoftvert, a gép menni fog magától, az esetek 99%-ban kártevő nélkül. Ha mégis benyalnál valami kórokozót, akkor a linkelt cikkben találsz egy elég általános hibakezelési eljárást. A legfontosabb, hogy legyenek mentéseid!

10.) Billentyűzet

Ó igen, azok a jó öreg billentyűkombinációk. Hát itt is elkél majd a megszokás, hiszen máshogy lesznek a dolgok. Másolás, beillesztés, kivágás stb? Legtöbb esetben a Command (CMD) lesz a te embered billentyűd. Eleinte aránylag jól lehet boldogulni azzal, hogy a Windowsos kombók egy jelentős része nagyjából ugyanaz Mac-en is, csak CTRL helyett CMD-t kell leütni. Persze rá fogunk jönni, hogy ez nincs mindig így, például kivágáshoz hiába nyomkodjuk majd a CMD+X-et, az nem fog menni.

Hasonlóan hiánycikk a delet gomb is. Ennek a funkciónak a helyettesítésére a CMD+Backspace szolgál majd. Kis gyakorlással és utánaolvasással könnyen bele lehet rázódni majd, egyetlen dolgot kivéve:

ANNAK A ROHADT KUKAC(@) KARAKTERNEK AZ ELŐHÍVÁSA (ALT+Q) EGYETLEN GOMBNYOMÁSSAL TÉR EL AZ ABLAK BEZÁRÁSA KOMBINÁCIÓTÓL (CMD + Q).

Ha tudnám ki volt az a vadbarom, aki úgy gondolta ez így jó lesz, és rábólintott a magyar billentyűzet terveire…

Mindenesetre ha túltettük magunkat pár ideggörcsön, és Mac-es ismerős felhívásán elég hamar bele lehet szokni a jóba. Én csak a Mac-re váltás után értettem meg, mit jelent pontosan a felhasználói élmény. Tényleg a legtöbb esetben öröm használni a funkciókat, felfedezni a kis apróságokat, amiktől igazán jó ez a rendszer. Kell neki idő, de megéri. Remek érzés az, hogy ha valamilyen problémára keresel megoldást/funkciót, akkor a keresőben olyan találatok jelennek majd meg, hogy: nyisd meg a Spotlightot és írd be ennek és annak a gyári alkalmazásnak a nevét, és nem az, hogy töltsd le ezt az appot, add hozzá ezt a plugint, patcheld, másold ki a registryből ezt, majd áldozz fel egy 2 hónapos őzgidát a hűtőrácsokon.

Ha pedig minden kötél szakad és sehogy sem sikerül megbarátkoznod a rendszerrel akkor ne feledd: Macről Windowsra van út, fordítva nincs (tudom, tudom Hackintosh – de az közel sem tökéletes megoldás). Ott a beépített Bootcamp, vagy az egyéb virtualizációs programok (például a mi kedvencünk, a Parallels Desktop) egyszerűen felteszed a tetszőleges Windows verziót és használod békében, a világ legszebb gépein.

Forrás: imagazin.hu